Nyolc hónappal ezelőtt kéretlenül „keresztapja”lettem az akkor országgyűlési képviselőnek frissen megválasztott Kész Zoltánnak s aggattam rá országos sajtónyilvánosság előtt ezt a nem túl hízelgő ragadványnevet. (A filmbeli „nyolcadik utas” nyákos megjelenése okán a „ragadványnév” ezen okból is helytálló.)
A „komaságnak” magyarázatát is adtam, miután nyíltan felvállalta, tulajdonképpen az amerikai CATO Intézet „delegáltja”, s ezen szélsőséges, neoliberális elveket valló szervezet tagjaként lesz magyar parlamenti „képviselő”.
Kész a sajtó útján – vagy más módon – tiltakozhatott volna, nem tette, így ez lezárt ügy. 

Különös jelentőséget kap mindennek az olvasata Bauer Tamás Népszabadság cikkével összevetve, amellyel Kész Zoltánnak a határon túli magyarok képviseletére vonatkozó javaslatára reagál.
Bauer ebben az írásában addig megy el, hogy „a magyar országgyűlésbe azok küldjenek képviselőt, akik magyar állampolgárként, Magyarországon, a magyar törvények hatálya alatt élnek, s legfeljebb átmenetileg tartózkodnak külföldön.”
Paradox helyzet, hogy Kész Zoltánnak pont ezzel kapcsolatosan van késztetése a véleménynyilvánításra, amikor az őt küldők ennek a kitételnek még annyira sem felelnek meg, mint a trianoni határokon kívül rekedt honfitársaink, sőt – az utóbbiakra nézve – maga az összevetés is méltatlan.
Készről tudjuk tehát, kik a „küldői” így vegyük górcső alá kik a „választói”.
Bauer Tamás erre is választ ad: „Ő a képviselőségét nem annak köszönheti, hogy a veszprémi választókerületben tőle várták volna a helyiek az érdekeik képviseletét”.
A választók a parlamenti ellenzék pártjai által támogatott jelöltre szavaztak – függetlenül annak személyétől – hogy megszűnjön a Fidesz egy mandátumon múló kétharmados parlamenti többsége.
Hiába küldte volna tehát a CATO Intézet, nem annak szélsőséges nézeteivel aratott sikert, hanem az őt támogató pártok mögött felsorakozó – a Fideszt mindenáron leváltani akaró egyetlen kérdésben – egységes választói akarat.

Kész úgy gondolja, ha ez egyszer 2015. februárban így bejött, miért ne jöhetne be 2018-ban másodszorra is.
Miért ne lehetne az „egyszeri budai kutyavásár” igazságát annulálni, vagy csak „Budára” és „kutyavásárra” szűkíteni, ami „Veszprémre” és „kutyakomédiára” nem igaz.
Lehet, hogy dehonesztáló a „pártok által támogatott független jelölt” Kész 2015. februári „győzelmét” így minősíteni, de amihez a 2014-hez képest „otthonmaradó” nyolcezer fideszes szavazó deficitje kellett, azt nem lehet az egyén diadalként megélni, s ünnepelni, márpedig Kész ezt teszi.

Kész már többször jelezte, hogy 2018-ban is indulni szándékozik, sőt azt is egyértelműsítette, személyének, mint a magát „demokratikus ellenzéknek” nevező politikai csoportosulás jelöltjének nincs alternatívája.
Úgy érzi, ehhez kapóra jött a veszprémi ISZSZ-ügy, de már az „aktualitás” kérdésében téved, sőt hamis állításba bonyolódik.
Dokumentált, ugyanis, hogy már február 4-én – a kampány időszakában –tudomással bírt az „ügyről”, állítása szerint, azt már akkor „a polgármester úrnak jelezte”, „szövetségeseit tájékoztatta”. 

A polgármester úr személye ismert, így már csak az a kérdés maradt, kik a „szövetségesei”? Az MSZP a DK helyi szervezeteit és Lokálpatrióták egyesületét nem tekintette annak, hiszen őket nem avatta be a „titokba”.
Ezzel újra önmagát leplezi le, amikor kinyilvánítja, ezek számára csak a „parlamentbe bejuttató kényszerű közeget” jelentették, akiket eszközként használhatott, CATO küldetéses célja elérése érdekében.
Az ISZSZ-ügyben a civil szervezeteknek írt levele ugyancsak „önleleplezés” amikor vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi.
A civilek céljához – az ISZSZ-ügyben a tisztánlátásoz – nem kell vizsgálóbizottság, ahhoz eszközként jogi értelemben az igazságszolgáltatás szervezete, politikai értelemben az ellenzéki pártok fellépése szükséges.
Kész ugyanakkor az ISZSZ-ügyet eszközként kívánja felhasználni politikai célja érdekében.
Kész Zoltán „választói” a baloldali pártokhoz köthető megtévesztett tömegek, „szövetségesei” azok a törpe pártképződmények, akiket az általa képviselt eszmék és elvek érvényesítési szándékának alá tud rendelni, akik egyébként maguk is abból erednek.
A kérdés csak az, ez elég lesz-e az egyszeri „budai kutyavásár” veszprémi kutyakomédiakénti megismétlésére…

Veszprém, 2015. november 11.

 dr. Bősze Ferenc