Az „egynapos házasság” és „a nyolcadik utas”

Azok kedvéért, akik még nem éltek – vagy gyermekek voltak – a 80-as években, szükséges felidézni, akkortájt több magyarországi magyar házaspár úgy segített az áttelepülni szándékozó romániai magyaroknak, hogy mindkét pár elvált, majd „keresztben újraházasodtak”.
Ezek a házasságok egy napig tartottak, hiszen csak azért köttettek, hogy a hozzánk érkezők a „kitelepedés”, illetve a „betelepedés” lehetőségéhez hozzájussanak.
Nem kellett ágyba bújniuk „új párjukkal”, de még csak megcsókolniuk sem kellett egymást.

A veszprémi időközi választás 12 képviselőjelölt egyikeként így láttam Kész Zoltán „független” jelölt és az őt „támogató” MSZP-DK „házasságát”, s a „násznépként” csatlakozó néhány „pártszerű képződmény” szerepét.
A forgatókönyvben – ha úgy tetszik, a koreográfiában – váltogatták egymást a „független”–„párttámogatott” elemek, valamint a „felvállallak”–„nem vagyok és sosem voltam baloldali” feliratú kártyalapok.
Miután a „jegyesség” rövid ideig tartott, nem volt idő, hogy kiderüljön, ez az egész cécó nem szolgált mást, mint – szavazatuk megszerzése érdekében – megtéveszteni a „baloldali elkötelezettek” és a „Fideszben csalódottak” népes táborát.
Nem zavart senkit, hogy az MSZP-DK hiteltelensége jottányit sem javult, a megszólaló pártvezetők nyilatkozatai egymást múlták alul, s az sem, hogy Kész Zoltán megnyilvánulásaiból egyértelműen kitűntek szélsőséges, ultraliberális nézetei.

A siker jött magától, illetve a Fidesz ellen protestálók minden várakozást felülmúló mértékű távolmaradásának következményeként.
Az ünnepléskor mind az MSZP-DK, mind Kész Zoltán figyelmen kívül hagyta azt az egyszerű „számtant”, a választási „győzelemhez” nem kellett – s nem is történt – más, a tavaly tavaszi választáshoz képest otthon maradt 11.081 Fideszes szavazó.
Ha ennek csak a fele elmegy, semmit nem ér az MSZP-DK mozgósítás, s Kész minden erkölcsi normát felrúgó kampánya.
Ezért maradt 2899 „fel nem használt” – a győzelemhez már nem szükséges – szavazat az „ellenzéknek”. A tavaly tavaszi baloldali szavazatszámhoz képest, a +1003 ahhoz nem elég, hogy „sikeres egymásra találás”eredményeként értékeljék.

A történet „egynapos házasság” fejezete február 22-én véget ért, s Kész Zoltán függetlenek közé beülésével megkezdődött a második, „A nyolcadik utas” fejezet.
Ha valaki az „arát” – Kész Zoltánt – közelebbről szemügyre veszi, nem jár messze az igazságtól, ha felkiált, mint az ismert népmesében „Gőgös Tóbiás” a lakodalomban, „álljon meg a menet, t..e van a menyasszonynak!”.
A „másság” rejtélyét azonban nem a nemi identitás körében, hanem Kész Zoltán facebook oldalának profilképén találjuk.
Ezen az amerikai CATO Intézet logója alatt „büszke, dacos kiállással” látható, egyértelműsítve, „honnan is érkezik”, kit is képvisel valójában. A CATO felirat itt kinagyított, nem szégyenlősen, a felismerhetetlenségig lekicsinyített, mint a cél érdekében „igénybe vett” pártok logói a kampánya szórólapján.
Ez az Intézet, amelynek keretei között „tanult”, „történelmet tanított” az Egyesült Államokban, „igét hirdetett” Indiában és még sok helyütt a világban, előkészült magyarországi fellépésére.

Mit kell tudni a CATO Intézetről? Alapítója Charles G. Koch, testvérével együtt fő finanszírozója a szélsőségesen neoliberális Tea Party mozgalomnak. A Republikánus Pártot civil szervezeteknek álcázott un. „politikai akcióbizottságok” reklámjaival támogatják, hogy a kampányfinanszírozás átláthatósági keretein kívül kerüljenek!
A nagyvállalatok politikai befolyásszerzésének első számú emblémái az Egyesült Államokban.

A sokszor idézett várpalotai előadásának részleteiből kitűnik – mint annak idején Rákosi Sztálinnak – ő Charles G. Koch, a CATO Intézet alapító elnökének legjobb magyarországi tanítványa, s ennek az elvárásnak megfelelve hozta létre – Somogyi Zoltánnal karöltve – annak magyarországi „leányvállalatát”, a Szabad Piac Alapítványt, illetve az abból kinövő Polgári Platform Egyesületet.
Hitvallása lényegét az alábbiakban lehet összegezni:
- „a magyar embertípus az államra vár,
- a mai magyar fiatalok szeretnének marha nagy fizetést kapni és nagyon keveset dolgozni érte,
- nem hisz az esélyegyenlőségben, értsük meg olyan sosem lesz, hogy mindenki egyenlő,
- nem hisz az általános választójogban, amíg a nem adózó szavazata egyenlő az adózóéval,
- megengedhetőnek tartja az egészségügy és az oktatás – beleértve az alapfokút is – az úthálózat, sőt a rendőrség privatizációját”.

Ezekkel a nézetekkel Magyarországon nem lehetett volna a Parlamentbe kerülni, de a „baloldal” párttámogatásával – a mindent felülíró „fideszleváltó” hangulatot kihasználásával – sikerült!!!
Azt a trükköt nem lehetett még egyszer eljátszani, ahogy a tagság nélküli Liberális Párt elnökét, Fodor Gábort a parlamentbe juttatták, eldugva a Mesterházi-Gyurcsány-Bajnai hármas mögé.
Ahhoz, hogy a libertarianus CATO képviselőt tudjon „delegálni” a magyar parlamentbe, „használni” kellett az MSZP-DK szavazóbázisát, elhitetve velük, ők fogják a „Fideszre lesújtani kész kalapácsnyelet”, de csak a „nyél” szerepét szánták nekik.
A CATO célt ért, Kész személyében bejuttatta – jelenlegi ismereteink szerinti – első képviselőjét a magyar parlamentbe.
Ráadásul, mint a filmben, ahol a „nyolcadik utas” úgyszintén „eszközként használja” azt a személyt, akire tapadva éri el célját, s jut be az űrhajóba.
A film végét ismerjük, a fenti történetét csak sejtjük…

Veszprém, 2015. március 3.                                       

                                                                dr. Bősze Ferenc

                                      ogy. képviselőjelölt (2015. január 10-február 22.)